Kiskoromban én voltam az a gyerek, aki a vasárnapi családi ebéd két fogása között kiment a kertbe és rohangáltam, fociztam egy pár percet, mire végre a felnőttek is megették az első fogást. Aztán az iskolában ez csak folytatódott, amikor a többiek már nem akartak velem fogócskázni, mert mindig elfutottam előlük vagy azonnal elkaptam őket! Nyugi, azért boldog gyermekkorom volt! ☺

Ekkoriban egy osztálytársam elhívott egy délutáni edzésre a közeli atlétika pályára. Ott ragadtam… azóta is hálás vagyok ennek a barátomnak! 

Persze kamaszként megpróbáltam abbahagyni az atlétikát, talán ez lehetett az én lázadásom. Volt hogy cselgáncsoztam, teniszeztem, kerékpároztam, de 15 éves korom környékén végleg megpecsételődött a sorsom és a futás a mindennapjaim részévé vált. 

Pár évvel később szembe találtam magam a terepduatlon és a tereptriatlon versenyek világával, amely rabul ejtett. Kevés ennél szebb hegyi sport van, mint amikor a természet adta értékeket élvezed és eggyé válsz velük! Közhely, de sajnos igaz. 😉 A hegyek imádata a középiskolai vándortáborokhoz köthető leginkább, ahol bejártuk az országot, majd végzősként a Magas-Tátrát. Mindenkinek vannak sorsfordító élmények az életében, nekem az 7-8 nap ilyen volt. Libabőrős tudok lenni, ha egy hegygerincet látok, ahol túrázik vagy éppen síel valaki! Ehhez pluszban hozzájött egy kis sziklamászás és egy kis via-ferrátázás, csak hogy teljes legyen kép, gondoltam… Talán egy Zöld Pont című szabadidő műsorban láttam először sífutókat és azt, hogy ezt a sportot Magyarországon is lehet űzni. Úgyhogy én egy téli reggelen Budapesten a Rákos patak partján el is kezdtem! Emlékszem, többen furcsán néztek rám! Sőt kb. 15 éve még a sítúrázás is beesett az ablakon (tudjátok ez az álom sport, amikor a sípályán felfelé mész síléccel, aztán elhagyod a síterepet és olyan helyekre mászol fel a több méter hóban, ahova még nyáron is nehéz), így már olyan szinten tele vagyunk sportcuccokkal, hogy kifolyik a pincéből, szobából, garázsból. ☺  

De térjünk vissza az aktívabb testmozgásra, ahogy én is tettem.

A pályaatlétika után jöttek a hosszabb mountain bikeozások a Budapest környéki hegyekben és az atlétikát felváltották a kerékpáros edzések. Pár év elteltével viszont éreztem, hogy a futás hiányzik az életemből… 

Jöttek a terepfutó versenyek, majd a tereptriatlon / terepduatlon versenyek, az úszó edzések, az évek meg teltek és én azon kaptam magam, hogy alakulnak az eredmények (a történelmi krónikák szerint  országos bajnoki dobogón, sőt még világkupa dobogón is álltam). 

Hála ez Égnek, eredményes időszak volt, de éreztem, hogy  lehetne ezt okosabban is csinálni. Utólag azt gondolom, többször „sikerült” túl edzeni magam, mert amíg fiatal a szervezet napi több edzést is elbír suli, meg munka mellett. Ha üzenhetnék az akkori énemnek tuti nyugalomra inteném! Így a bölcsész diplomám mellett/után a Testnevelési Egyetem padjait is koptattam és lettem edző. Fogalmazzunk úgy, hogy a képzés végén az ember látja, hogy mennyi mindent nem tud még a szakmámról és mennyi mindenben lehet még tovább fejlődni. A tanulás folyamatos, nincs megállás, mint ahogyan az edzésekben sem. 

Edzőként a legfontosabb, hogy mindenki egészségesen sportoljon, minél többen szeressék meg ezt a sportot, érjék el a segítségemmel az álmaikat és ha a közösségi eseményeken találkozunk, akkor a lehető legtöbbet hozzam ki belőlük. Legnagyobb erősségemnek azt tartom, hogy könnyen rá tudok hangolódni a sportolóimra, és az ő igényüknek megfelelően alakítom nemcsak az edzésmunkát de az edző-tanítvány kapcsolatot is. Talán ennek is köszönhető, hogy számos olyan tanítványom van, akikkel már hosszú évek óta együtt dolgozom.

Végül egy pár személyes információ rólam. A sportokban társam is van, aki életem társa is egyben. Feleségem, Zsófi szintén az állóképességi sportok híve; többszörös országos bajnok atléta, emellett terepfutó, kerékpáros, túrázó, síoktató és sorolhatnám. Mindenben támogat, sőt az edzői cég irodai hátterét is segíti. Két gyermekünk van, Johann és Dávid és a harmadik „szőrös gyerek”, Hanga kutyánk. 😉 Pár éve Ausztriában, a Schladming – Dachstein regióban élünk, ott ahová azelőtt nyaralni / telelni jártunk